A belső világunkban sok minden kavarog, van, amit érzékelünk, és van, amit nem.  - Csak motoszkál bennünk, vagy még azt sem, de sokszor mások, a szeretteink látják rajtunk, kívülről.
Az állítás - mint módszer  - a belső történeteket jeleníti meg egy külső térben, így magad is látod, vagy a történetet szerepelőinek  akár hallod is a szavait, érzéseit, ha emberek segítenek megjeleníteni a szereplőket.
Vagy látod a tárgyakat, milyenek, mekkorák, állnak vagy fekszenek stb.

Látod és érzed, feltehetsz kérdéseket, engedheted a könnyeidet, vagy dühös lehetsz és megbocsájthatod - magyarul feldolgozod!
Amikor Te vagy állító, akkor először kívülről nézed a történetet, és van hogy beállsz, és benned belül megtörténik a feloldódás, feloldozás.
Ha Te éppen segítő vagy, akkor is mindenféle családi szerepbe belebújhatsz, de fogalommá is lehetsz.
Emlékszem, amikor először voltam halál. Látogatóba mentem egy családállításra, hétvége volt, úgyhogy előtte itthon megfürödtem, hajat mostam és nagyon szép fehér ruhákba öltöztem fel. Beléptem a térbe és felkiáltottak többen, hogy itt a halál! Azonnal szerepbe kerültem, és tudjátok mi volt a legmeglepőbb, hogy valami csodálatos szeretetet és pozitivitást éltem át halálként. De voltam már házasság is, aki összekötni akartam, és voltam elhajtott magzat, akit nem temettek és gyászoltak meg kellőképpen, és nem vágytam másra, csak hogy elismerjék a létezésemet a családban.

Amikor segítő vagy egy helyzetben akkor is mindig állítasz és mindig gyógyulsz! Hiszen annyiféle kötésünk, fájdalmunk, hordozott traumánk van, hogy van mit meggyógyítani.

Szeretettel: Kriszta