Egy elkapott pillanat,amikor festek éppen

Egy időben festettem, aztán sokáig nem. Mert nehéz, majd mások, mit szólnak hozzá, van-e tehetségem. Aztán egyszer csak belekezdtem, újra, minden gondolati kétséget félretéve. Nem számít, hogy ki mit gondol, még az sem, hogy én mit gondolok. Így születtek, anygalok, madarak, fájdalmak, meditáció, önarcképek...És csak őszinteség, kutatás, feloldások és kínlódások, vér, élet.